Intézménymutató:
Oktatasi Miniszterium/Oktatasi es Kutatasi Miniszterium/Nevelesi es Oktatasi Miniszterium/Oktatasi es Mûvelõdesi Miniszterium (Romania)
1993. március 6.
Magyari Lajos RMDSZ-szenátor nyilatkozott a tanügyi törvénytervezetről. A kormánypárt diszkrimináló tervezetet készített és ez került a képviselőházi szakbizottság elé. A tervezet értelmében nem lehet szó magyar egyetemről. A szakbizottság visszaküldte a tervezetet a tanügyminisztériumnak, mint tárgyalásra alkalmatlan anyagot. Az RMDSZ képviselői - az ellenzéki képviselőkkel együtt - kidolgoztak egy másik tervezetet, amely az anyanyelvi oktatást minden fokon garantálja. Mindez előrelépést jelent, mert a Demokratikus Konvenció korábbi tervezete ugyanolyan szűkkeblű volt, mint a kormánypárti. A románságba erősen beivódott, hogy a román nemzetállam eszméje a nyelvi egyneműsítésre is alapozódik. /Tóth Erzsébet: Magyari Lajos: Az egyik legfontosabb törvény. = Magyar Nemzet, márc. 6./
1993. március 13.
Tőkés László püspök, Varga Gábor Bihar megyei RMDSZ-elnök és Jakabffy László városi tanácsos az oktatásügyi miniszterhez írt nyílt levelükben visszautasították azt, hogy kilakoltassák a püspökséget, a 150 hallgatós Sulyok István Református Teológiai Intézetet saját épületükből. Ez az épület a hívek munkájából és adakozásából épült 1927-36 között. 1991-ben a Református Püspökség jogi eljárást kezdeményezett az ingatlan tulajdonjogának visszaszerzésére, de a végleges döntés nem született meg. A levélírók több lehetőséget ajánlanak fel az egyetem részére. /A Tudomány- és Oktatásügyi Minisztériumnak. = Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 13-14./
1993. április 1.
Az RMDSZ ápr. 1-jei bukaresti sajtóértekezletén Markó Béla elnök hangsúlyozta, hogy az RMDSZ nem akarja az etnikumközi feszültség fokozását. Tőkés László etnikai tisztogatással kapcsolatos kijelentéséről az RMDSZ vezetői elmondták: a 42 prefektusból már egyetlen magyar sincs, a különböző központi intézményekben egyre kevesebb a magyar, az Oktatásügyi Minisztérium két magyar államtitkárát elmozdították, mindez etnikai tisztogatást jelent. /Bogdán Tibor, Bukarest: Tiltakozó akciók kezdődtek Hargitában. = Magyar Hírlap, ápr. 2./
1993. május 26.
Romulus Pop oktatási államtitkár körlevélben utasította a megyei tanfelügyelőségeket, hogy "máj. 1-től a tanügyi kádereket, vezető, irányító és ellenőrző beosztású személyek külföldre utazása /szakosítás, meghívás, tapasztalatcsere, kirándulás vagy bármilyen más természetű utazása/ csak az Oktatási Minisztérium jóváhagyásával történhet. A kihágásokat a 6/1969-es törvény és a Munkatörvénykönyv előírásai alapján büntetik." Ez a rendelkezés ellentétes a nemzetközi előírásokkal és az alkotmánnyal is, amely garantálja a belföldi és külföldi mozgásszabadságot. /(makkai): Az FDSN-politika és a bürokrácia cinkossága. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 26./
1993. július 16.
Tovább folyik Kolozsváron a magyar intézmények elleni hadjárat. Idén a közgazdasági egyetem néhány évfolyamát akarják beköltöztetni a Brassai Líceumba. Az RMDSZ-szervezet Grigore Zanc prefektushoz fordult, de nem ért el eredményt. Funar polgármester tovább ment: a magyarokat ki kell lakoltatni az épületből. Júl. 16-ra várják a tanügyminisztériumi képviselőket az ügy rendezésére. /Mára várják az illetékest. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 16./
1993. augusztus 10.
A képviselőházi tanügyi bizottság júl. 26-29-e között megvitatta és elfogadta a felsőfokú oktatási intézmények hivatalos elismerésének /akkreditálásának/ és a diplomák elismerésének törvénytervezetét, melyet a szenátus is elfogadott, ősszel a képviselőház elé kerül. Elfogadása után az Oktatási Minisztériumnak létre kell hozni egy országos bizottságot, amely dönt a hivatalos elismerés ügyében. Az akkreditálás egyik feltétele, hogy az intézmény három egymást követő évfolyama végzőseinek 51 %-a sikerrel államvizsgázzon. Az eljárás hosszadalmas: egy most alakuló intézmény első ízben hét év múlva akkreditálható. Előírás az is, hogy a felsőoktatási intézmény oktatóinak 30 százaléka professzor és előadótanár legyen, számoltak be a helyzetről Németh János és Asztalos Ferenc parlamenti képviselők /Németh János, Asztalos Ferenc parlamenti képviselők: Akkreditálás, avagy a tű foka? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./
1993. október 2.
Az RMDSZ SZKT Állandó Bizottsága nyilatkozatban tiltakozott a hatalomnak az anyanyelvi oktatás visszaszorítására és az etnikai összetétel erőszakos megváltoztatására tett újabb kísérlete ellen. A Román Televízió aug., 8-i adása a történelemhamisítás és a tömbmagyarság elleni uszítás iskolapéldája volt. Elhangzott, hogy a székelyek fele elmagyarosodott román. Amikor Lalumiére asszony Kovásznán járt, négy történész bizonygatta a tévében, hogy a Székelyföldön mindig is románok éltek. Néhány nap múlva Bukarestből tanfelügyelők érkeztek és hozzáláttak a gyermekek neveinek elemzéséhez. Az RMDSZ tiltakozik a 283/1993-as kormányhatározatban levő a negatív etnikai diszkrimináció ellen, a tévé és a Tanügyminisztérium faji eredetet vizsgáló névelemzései ellen, szükségesnek tartja a Kovászna megyei prefektus 52/1993-as határozatának hatálytalanítását. Ezen alkotmányellenes intézkedések ellen csak az autonóm intézményrendszer jelenthet garanciát. /Nyilatkozat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 2-3./
1993. október 14.
Léstyán Ferenc történelmi visszapillantásban mutatta be az egyházi iskolák jelentőségét, hozzátéve, hogy az oktatásügyi minisztériumi 10306. számú. 1993. aug. 8-án kelt rendelete az iskolákban heti egy vallásoktatási óra bevezetéséről jó jel, de nem feledteti, hogy az egyházak nem kapták vissza jogtalanul elvett iskoláikat. /Léstyán Ferenc: Vallásóra és hitvallásos iskola. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./
1993. október 21.
Először szeptember elsején jelent meg Székelyföldön, Mikóújfaluban az oktatási minisztériumból Lenghel asszony, kiírta az osztálynaplóból a szerinte román gyermekeket /pl. Préda, Lakatos/, majd berendelte a szülőket, közölve velük, hogy a székelyföldi románoknak akar segíteni és a gyermekeknek a román tagozaton a helyük. Külön győzködte a tanulókat is. Lenghel más falvakban is járt, felelevenítve a névelemzés régi gyakorlatát. /B. Kovács István: A névelemzés gyakorlatának feltámasztása Székelyföldön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. okt. 21./
1993. október 26.
A névelemzés botránya folytatódik: a tanügyminisztériumi Lenghel asszony Málnásfürdőn is járt, ahol a magyar óvodában sorra megállapította a gyermekekről, hogy románok, hiszen Árdeleán, Kovács és Mani a családi nevük. Amikor az óvónők érveltek, hogy a gyermekek minkét szülője magyar, Lenghel rávágta: Mi közöm hozzá? /B. Kovács András: A névelemzés botránya folytatódik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 26./
1994. február 3.
A kovásznai megyei névelemzési botrányairól hírhedté vált Lenghel asszony Hargita megyében is megjelent. A tanügyminisztériumi Lenghel asszony, tüzetesen ellenőrizte a magyar iskolákat. Lenghel titkos ellenőrzést is végzett: elkérte a takarítónőtől a kulcsot és így bement a tanáriba, ellenőrizte a tankönyveket. /Gál Éva Emese: Lenghel elvtársnő ellenőriz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./ Lenghel kifogásolta, hogy az egyik iskolában "Kovászna megyében kiadott történelemkönyveket használnak, melyeket a minisztérium nem láttamozott." A könyv szerzője, Kádár Gyula reagált a kifogásra: az 1992-ben kiadott Romániai magyarság című ismeretterjesztő könyvére nagy szükség volt, hogy a magyar népközösség megismerhesse történelmét. /Kádár Gyula: Újabb támadás a Hargita megyei iskolák ellen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./
1994. február 26.
Gyergyó Területi RMDSZ Választmánya nyilatkozatban tiltakozott Lenghel Elena tanügyminisztériumi megbízott ellenőrzési módszere és intézkedése ellen. Lenghel tanítási órák után, az igazgató tudta nélkül behatolt a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Líceumba és a szaktermekben kiállított történelmi szemléltető anyag alapján azt állította, hogy a megye történelmét egyoldalúan, félrevezetően mutatja be. Jogsértő az az intézkedése, hogy a minisztérium által jóvá nem hagyott tankönyveket ki kell vonni az iskolai használatból, a vétkeseket pedig meg kell büntetni. Ilyen határozat lehetetlenné tenné a nemzeti történelem tanítását, a nemzeti identitás megtartását. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./
1994. október 14.
A román állam nagyobb figyelmet szentel a határon túli románok kérdésének. 1993. jan. 1-jétől a Külügyminisztérium keretében kialakították a határon túli románokkal való kapcsolatok ápolásának igazgatóságát. 1993. januárjában az Oktatásügyi Minisztériumban is külön osztály létesült a határon túli románok számára. Már előzőleg a kormány az 1992/93-as tanévre a következő létszámot állapította meg külországi diákok romániai iskoláztatására: Bulgária 70, Jugoszlávia 210, Magyarország 125, Albánia 70, Görögország 35 hely. 1993 februárjában megalakult a Bulgáriai Vlachok Egyesülete. 1993. okt. 8-án a rádióban Sandu Criestea-Timoc író és történész, a bulgáriai és jugoszláviai vlachok vezéregyénisége kijelentette: "Csak azok a népek maradtak fenn, amelyeknek volt anyaországuk, és az támogatta is őket." - 1993. szept. 29. - okt. 3-a között zajlott le Mamaia fürdőhelyen a keleti románság első konzultatív összejövetele a Román Kulturális Alapítvány szervezésében, ahol tizenegy országból érkezett negyven küldött. Megállapították, hogy a környező államok hibájából az ott élő románokat a teljes asszimiláció fenyegeti. 1993. okt. 9-én pedig Herkulesfürdőn nyílt meg a Román Szellemiség I. kongresszusa, tizenhat ország ötszáz küldöttjével. A díszelnökségben ült - többek között - Adrian Nastase, Gheorghe Funar, Adrian Paunescu, Gheorghe Dumitrascu, Vasile Vacaru és Doru Ioan Taracila /jelenleg belügyminiszter/. A Cuvantul vezércikke /1993/43./ szerint azért volt szükség erre a másodikra Herkulesfürdőn, hogy szaboltálja az elsőt, a hivatalos kirakatpolitikát megtestesítő rendezvényt. Herkulesfürdőn az elnökségben az agresszív nacionalisták jelen voltak. /A Hét (Bukarest), okt. 14./
1994. október 26.
Az 1994/95-ös tanévben óvodástól a középiskolásig 211 317 magyar nemzetiségű diák folytatja tanulmányait magyar, 60 433 magyar tanuló pedig román nyelven, közölte az oktatási minisztériumi kisebbségi igazgatósága. A magyar iskolai népesség a teljes diáklétszám 6,3 százalékát teszi ki. A magyar óvónők száma 1458, a tanítóké 3209, a tanároké 8808. Az országban 2451 intézményben folyik kizárólag, illetve részben magyar nyelven az oktatás, a magyar nemzetiségű igazgatók és igazgatóhelyettesek lélekszáma 1482. /Hajdú-Bihari Napló (Debrecen), okt. 26./
1995. július 26.
Tanügyminisztériumi kiküldöttek járják a székely megyéket, az érettségi vizsgák dossziéit ellenőrzik, elsősorban a román vizsgák írásbeli dolgozatait értékelik. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 26./
1995. augusztus 9.
A Vocea Romaniei kormánylap aug. 9-i száma interjút közöl Dabu Romulus képviselővel, a parlament tanügyi bizottságának elnökével, aki a napokban tért vissza Görögországból. A görög oktatásügyi minisztérium állítólag neheztel a román tanügyi törvény kisebbségi részének túlságosan toleráns volta miatt. A képviselő szerint az iskolai diákság statútumára lesz szükség, mert félő, hogy szeptemberben az RMDSZ tiltakozó akcióinak hatására a diákok belesodródnak politikai akciókba. /Népszabadság, aug. 10./
1995. szeptember 13.
A bukaresti akkreditációs bizottság nem fogadta el a nagyváradi Sulyok István Református Főiskola jogi karának akkreditációs kérelmét, majd azt a tanügyminisztériumi illetékesek is elutasították, aug. 15-i keltezéssel. Mester Zsolt rektor elmondta, hogy a visszautasítás oka az anyanyelv általános visszaszorítása. Tárgyaltak több egyetemmel, hogy máshol tanulhassanak tovább a hallgatók. Nagyváradon tandíjmentességet élveztek, a magánegyetemeken viszont magas tandíjat kell fizetni, Több hallgatónak erre nincs pénze. A főiskola anyagi segítséget is próbál nyújtani. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 13./
1995. szeptember 26.
A tanügyminisztériumi akkreditációs bizottság nem adta meg a működési engedélyt a nagyváradi Sulyok István Református Főiskola jogi kara számára. A döntést úgy hozták, hogy fel sem keresték az intézményt, nem tájékozódtak a helyszínen, számolt be a döntésről dr. Mester Zsolt rektor. Valószínű, hogy a korlátozó intézkedés politikai indíttatásból született. A határozat 76 diákot érint, akiknek más egyetemeken kell folytatniuk tanulmányaikat. Ezeken az egyetemeken nagy összegű tandíjat kell fizetni, ami nehézséget jelent az eddig Nagyváradon tanulók számára, mert a főiskolán nem volt tandíj. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./
1995. október 7.
A Bolyai Tudományegyetem megalakulásának ötvenedik évfordulójára tudományos értekezlettel egybekötött ünnepséget szervezett Kolozsváron, okt. 6-7-én a Bolyai Társaság. Előadást tartott többek között Kende Péter. A kötetlen beszélgetés keretében Az egyetem: hagyomány és távlat témakört járták körül Horváth Andor egyetemi adjunktus, Tonk Sándor történész, a kolozsvári egyetemen óraadó Claude Karnoouth, valamint Emil Rotaru egyetemi tanár. Több meghívott nem jött el, köztük volt Tamás Gáspár Miklós. Okt. 6-án a Bolyai Társaság rendkívüli közgyűlése állást foglalt a Babes-Bolyai Tudományegyetem évnyitóján lezajlott incidenssel kapcsolatban. A Horváth Andor elnök által előterjesztett nyilatkozat elengedhetetlennek tartja, hogy az Oktatási Minisztérium mondja ki a Babes-Bolyai Tudományegyetem kétnyelvűségét, mert csak ez biztosíthatja a magyar közösség védelmét. A nyilatkozat felszólította az RMDSZ-képviselőket, hogy interpelláljanak a kétnyelvűség kimondása ügyében. A Custos Kiadó munkatársai, Keresztes Dénes és Lázok János ismertették a szerkesztőségükben megjelent Erdély Magyar Egyeteme. Dokumentumok 1944-1945 című kiadványt, amelyet több kötetre terveznek. A Bolyai Társaság értekezletén többek között Kiss Elemér marosvásárhelyi tudományos kutató Bolyai János kéziratos hagyatékáról beszélt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./ A párizsi Claude Karnoouth professzor előadásában kifejtette, hogy a Bolyai Egyetem visszaállítása illúzió, az a "magyar diákok gettója" lenne. Ma az angolt beszélik a világban. Karnoouth szerint a jövő a kétnyelvűségé. Ezt a nézetet többen vitatták, így Horvát Andor, a Bolyai Társaság elnöke is. Kende Péter párizsi politológus előadásában /Trianon-szindróma és Magyarország XX. századi külpolitikája/ és a vele készült interjúban azt állította, hogy az erdélyi magyar fiatalok is átmentek az individualizmus forradalmán, megtörténik, hogy nem Erdélyben képzelik el életüket. Kende Péter Székelyföld tömbmagyarságában elképzelhetőnek tartja az autonómiát, a szórványt viszont az asszimiláció fenyegeti, ez tény, állapította meg. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./
1995. október 20.
Nyolc erdélyi megye magyar nyelvű óvónő- és tanítóképzőinek igazgatói, aligazgatói és a tanfelügyelők tanácskoztak Zilahon az Oktatási Minisztérium szervezésében. Megjelentek a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző, a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző, a nagyváradi és szatmárnémeti tanítóképzők magyar tagozatai, a kolozsvári Apáczai Csere János Líceum pedagógusai. A minisztérium nemzetiségi osztályát Murvai László képviselte. Módszertani kérdéseket vitattak meg, javaslatcsomagot készítettek a tárca részére. Székely Győző a Collegium Transsylvanicum Alapítványtól felvázolta azt a lehetőséget, hogy hazai pedagógusok pályázzanak alternatív tankönyvekkel, továbbá a tanítóképzők egymással számítógépen kommunikáljanak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./
1995. október 26.
Okt. 26-án magyar-román szakértői tárgyalások kezdődtek Budapesten, a Művelődési és Közoktatásügyi Minisztériumban a romániai magyarok, illetve a magyarországi románok oktatási helyzetéről. Radó Péter minisztériumi főosztályvezető, a magyar delegáció vezetője elmondta, hogy a munkacsoportot a magyar és román kormányfő varsói megállapodása alapján hozták létre. A tanácskozást követően a felek írásban is tájékoztatják egymást az adott témákról és a tárgyalást folytatják novemberben. Emil Pop, román oktatási minisztériumi főosztályvezető, a román delegáció vezetője elmondta, hogy miután "Romániában a kisebbségi oktatás igen fejlett", a magyarországi kisebbségi oktatás rendszerét szeretnék megismerni. A magyar fél a kormányzattól független szakértők hiányát tette szóvá, azzal együtt, hogy a román delegációban két magyar nemzetiségű személy /egy minisztériumi osztályvezető és egy tanfelügyelő/ helyet kapott. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 28-29./ Magyar részről szóvá tették, hogy a román delegációban nem kaptak helyet a romániai magyar oktatás szakértői. /Népszabadság, okt. 27./
1995. október 26.
Okt. 26-án magyar-román szakértői tárgyalások kezdődtek Budapesten, a Művelődési és Közoktatásügyi Minisztériumban a romániai magyarok, illetve a magyarországi románok oktatási helyzetéről. Radó Péter minisztériumi főosztályvezető, a magyar delegáció vezetője elmondta, hogy a munkacsoportot a magyar és román kormányfő varsói megállapodása alapján hozták létre. A tanácskozást követően a felek írásban is tájékoztatják egymást az adott témákról és a tárgyalást folytatják novemberben. Emil Pop, román oktatási minisztériumi főosztályvezető, a román delegáció vezetője elmondta, hogy miután "Romániában a kisebbségi oktatás igen fejlett", a magyarországi kisebbségi oktatás rendszerét szeretnék megismerni. A magyar fél a kormányzattól független szakértők hiányát tette szóvá, azzal együtt, hogy a román delegációban két magyar nemzetiségű személy /egy minisztériumi osztályvezető és egy tanfelügyelő/ helyet kapott. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 28-29./ Magyar részről szóvá tették, hogy a román delegációban nem kaptak helyet a romániai magyar oktatás szakértői. /Népszabadság, okt. 27./
1995. október 28.
Az erdélyi és magyarországi iskoláztatás, valamint a magyarországi munkalehetőségek hatására nőtt a moldvai csángó falvakban az anyanyelv tekintélye, az anyanyelvi oktatás igénye, írta Borbáth Erzsébet, aki 1990 óta tanítja Csíkszeredán a moldvai csángó gyermekeket. Egy-két év múlva végeznek az első képesített moldvai magyar pedagógusok, akik számára a tanítási lehetőségek megteremtése után, a gyakorlatba ültethető az a tanügyminisztériumi határozat, hogy román iskolákban tanítható az anyanyelv. Moldvában eddig ez a határozat nem valósult meg, a cikkíró azonban bizakodó: a moldvai csángó falvakban fokozatosan bevezethető lesz a kétnyelvű oktatás. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 28-29./
1995. december 21.
Magyar iskolák igazgatói fenyegető leveleket kapnak az Oktatási Minisztériumtól, Romulus Pop államtitkártól, melyeket a tanfelügyelőség is ellát kézjegyével: Kovászna megye iskolaigazgatóit figyelmeztette /44119/1995. dec. 6-i levél/, hogy "csak Romániára utaló olyan könyveket szabad bevenni az iskolai és pedagógusházi könyvtárakba, amelyek a mi országunkat helyesen mutatják be, és nem sértik az állami érdekeket." Olyan külföldi könyvek kerülhetnek a könyvtárakba, amelyek "a megértés, a tolerancia és az emberi méltóság tiszteletben tartásához járulnak hozzá." /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 21./
1996. január 20.
Jan. 20-án Szovátán, a Teleki Oktatási Központban tartotta a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség /RMPSZ/ IV. közgyűlését, a megyei küldöttek részvételével. Értékelték az elmúlt évet, majd megszavazták az alapszabály kiegészítésére vonatkozó javaslatokat, döntöttek az oktatáspolitikai alelnöki státus létrehozásáról, az új tisztségviselő: Nagy. F. István. A megjelentek levélben kérték az oktatási minisztériumot a kisebbségek történelme és hagyományai tantárgy oktatásához szükséges tantervek és tankönyvek elkészítésének elrendelésére. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jan. 26., 75. sz./ A közgyűlésen hozzászóltak a meghívottként résztvevő intézmények (MMKM-HTMH, Collegium Transsylvanicum) és szervezetek (AESZ, EMT, MAKOSZ, EKE) is. /Az RMPSZ szovátai közgyűlése. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./ Az RMPSZ eredményesnek tartja az elmúlt esztendőt: beindított és eredményesen működtet négy oktatási központot /Nagyváradon, Kolozsváron, Csíkszeredában és Szovátán/, sikeres volt a nyári Bolyai Akadémia, együttműködnek a Collegium Transsylvanicummal az alternatív könyvkiadás kapcsán. Nagy F. István felvázolta a szövetség fő céljait: az anyanyelvű iskolahálózat kiteljesítését, az oktatás minőségének javítását és az oktatási intézményrendszer kiépítését. Szeretnék a négy oktatási központot tizenkettőre növelni. Asztalos Ferenc parlamenti képviselő elmondta, hogy a tanügyi reformból is ki akarják zárni a magyarságot: a parlamenti tanügyi bizottságban 52 munkacsoportot akarnak megalakítani, ezekbe egyetlen magyar anyanyelvű szaktanárt sem vontak be. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3-4./
1996. február 6.
Febr. 6-án ülésezett a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa tanügyi bizottsága, a romániai magyar kisebbséget Bíró István, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének /RMPSZ/ főtitkára, valamint az RMDSZ részéről Ferencz Rita és Székely Győző képviselte. A tanácskozás témája a nemzeti kisebbségek történelme oktatásának óraszáma és a tantervbe való beillesztése volt. A tanácskozáson vita volt, mert a szerb kisebbség a romániai szerbek történelmének oktatását kérte, a romániai magyarok és szlovákok viszont az illető nemzet történelmének tanítását. A tanügyminisztériumi kisebbségi osztályának igazgatója, Nicolaus Kleiningen nem értett egyet ezzel, szerinte a Romániában élő kisebbségek történelme tantárgy bevezetése törvényes. A vitát nem zárták le, a döntést a márciusi ülésre halasztották. Közös álláspont alakult ki abban, hogy a tantárgy óraszámát, tartalmi kérdéseit az illető nemzetiség szakemberei dolgozhatják ki. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 7., 713. sz./
1996. február 10.
Febr. 10-én temették Debreczi Árpádot. Neve a romániai sajtóban 1990 után vált ismertté, a romániai magyar oktatást számadatokban bemutató írásai alapján. 1978-ig, nyugdíjazásáig az Oktatási Minisztérium Nemzetiségi Igazgatóságának igazgatója volt. Nyugdíjasként is szenvedélyesen gyűjtötte a magyar oktatásra vonatkozó adatokat. Munkatársa, Murvai László írta a nekrológot, megjegyezve, hogy 1972-től munkatársa, beosztottja volt a minisztériumban az elhunytnak, aki közös kötetük megjelenését már nem érhette meg. /Murvai László: Megíratlan történelem. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 14./
1996. április 12.
Ápr. 12-én Kolozsváron tanácskoztak a romániai magyar történelemtanárok az 1996 szeptemberétől bevezetendő új tantárgy, a magyarság története tankönyvéről és a tanítás módszertani kérdéseiről az RMDSZ oktatási főosztálya valamint az Erdélyi Múzeum-Egyesület szervezésében. A találkozó fő célja az volt, hogy megszülessenek azok a munkacsoportok, amelyek a magyarságtörténet tanterves, módszertani, tankönyvi változatait kidolgozzák. Megjelentek az Oktatásügyi Minisztérium, a Babes-Bolyai Tudományegyetem, az Erdélyi-Múzeum Egyesület /EME/ és az Erdélyi Tankönyvtanács képviselői is. Benkő Samu, az EME elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy egységes magyar történelemszemléletre van szükség. Azáltal, fejtette ki dr. Murvai László oktatási minisztériumi osztályvezető, hogy a román történelemkönyvekben a kisebbségi kérdés is jelen lesz, talán sikerül az egyes népeket megbélyegző előítéleteket megszüntetni. Így a magyarokról nemcsak azt fogják tanítani, hogy nyilaiktól egykor fél Európa rettegett. Az új tanügyi törvény csak az V - VIII. osztályban engedélyezi a kisebbségek nyelvén oktatni külön tantárgyként a kisebbségek történelmét, hagyományát. Egyed Ákos professzor bemutatta a készülő tankönyv szerzőit. Létrejöttek a tantervet kidolgozó munkacsoportok, amelyek máj. 1-ig átadják lektorálásra javaslataikat, lektorálás után továbbítják a minisztériumnak. Így a magyarokról nem csak azt fogják tudni, hogy nyilaiktól egykoron fél Európa rettegett, és a törökökről sem csak azt, hogy leigáztak egykoron bennünket. A román nyelvű történelemkönyvek kisebbségtörténeti oldalainak megszerkesztése a kisebbségi szakemberekre vár. Úgy tűnik, hogy a hatodik osztályba vezetik be elsőként az új tantárgyat, melyet heti egy vagy két órában fognak tanítani. /Szabó Csaba: Õsztől új tantárgy az iskolákban: magyarságtörténet. = Szabadság (Kolozsvár), ápr.13., RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr. 16., 76. sz./
1996. április 12.
Ápr. 12-én Kolozsváron tanácskoztak a romániai magyar történelemtanárok az 1996 szeptemberétől bevezetendő új tantárgy, a magyarság története tankönyvéről és a tanítás módszertani kérdéseiről az RMDSZ oktatási főosztálya valamint az Erdélyi Múzeum-Egyesület szervezésében. A találkozó fő célja az volt, hogy megszülessenek azok a munkacsoportok, amelyek a magyarságtörténet tanterves, módszertani, tankönyvi változatait kidolgozzák. Megjelentek az Oktatásügyi Minisztérium, a Babes-Bolyai Tudományegyetem, az Erdélyi-Múzeum Egyesület /EME/ és az Erdélyi Tankönyvtanács képviselői is. Benkő Samu, az EME elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy egységes magyar történelemszemléletre van szükség. Azáltal, fejtette ki dr. Murvai László oktatási minisztériumi osztályvezető, hogy a román történelemkönyvekben a kisebbségi kérdés is jelen lesz, talán sikerül az egyes népeket megbélyegző előítéleteket megszüntetni. Így a magyarokról nemcsak azt fogják tanítani, hogy nyilaiktól egykor fél Európa rettegett. Az új tanügyi törvény csak az V - VIII. osztályban engedélyezi a kisebbségek nyelvén oktatni külön tantárgyként a kisebbségek történelmét, hagyományát. Egyed Ákos professzor bemutatta a készülő tankönyv szerzőit. Létrejöttek a tantervet kidolgozó munkacsoportok, amelyek máj. 1-ig átadják lektorálásra javaslataikat, lektorálás után továbbítják a minisztériumnak. Így a magyarokról nem csak azt fogják tudni, hogy nyilaiktól egykoron fél Európa rettegett, és a törökökről sem csak azt, hogy leigáztak egykoron bennünket. A román nyelvű történelemkönyvek kisebbségtörténeti oldalainak megszerkesztése a kisebbségi szakemberekre vár. Úgy tűnik, hogy a hatodik osztályba vezetik be elsőként az új tantárgyat, melyet heti egy vagy két órában fognak tanítani. /Szabó Csaba: Õsztől új tantárgy az iskolákban: magyarságtörténet. = Szabadság (Kolozsvár), ápr.13., RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr. 16., 76. sz./
1996. április 24.
Az RMDSZ Oktatási Főosztálya, valamint Erdélyi Múzeum-Egyesület szervezésében az ország minden részéről mintegy ötven történész gyűlt össze Kolozsváron, az EME székházában hogy a magyarság története tanításának jövőbeli lehetőségét megtárgyalják. Dr. Murvai László oktatási minisztériumi főosztályvezető azzal foglalkozott, hogy mit jelent a kisebbségek történelmének tükröződése az egyetemes és a román történelem keretei között. Az új tanügyi törvény csak az V-VIII. osztályban engedélyezi a kisebbségek nyelvén oktatni a kisebbségek történelmét, hagyományát. Egy munkacsoport dolgozik azon, hogy év végére elkészüljön az egykötetes munka, az erdélyi magyarság történelme. A budapesti Nemzeti Tankönyvkiadó munkatársai ismertették a magyarországi történelemoktatás irányzatait és a legújabb alternatív tankönyveket. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24./
